2.rész: A veszély

Miután megmentettem a kislányt, csak arra tudtam gondolni, hogy ha ő itt van, itt lehetnek még a szülei is. Abban a kertben ahol rátaláltam volt egy ház. Bekopogtam. Egy szőke nő nyitott ajtót. Ruhája tiszta volt. Ebből arra tudtam következtetni, hogy még nem ölt. Vajon miért marad itt?  Vagy esetleg többen vannak? Ismét ott tartottam, hogy a kérdések elemésztették a gondolataimat. - Segíthetek valamiben? -kérdezte és ekkor a kislány odafutott hozzá és megölelte. - Jó napot! A nevem Kate Croc. - mutatkoztam be kissé félénken. -Miben segíthetek? -kérdezte érdeklődően. - A kislányáról lenne szó. Majdnem elkapta egy kóborló. Szerencsére időben ott voltam és mielőtt őt kapta el volna én kaptam el őt. - Mondtam és a nő kissé hülyén nézett rám. Olyan volt mint aki nem tudta miről is van szó. - Kóborló? Ne haragudjon de nem értem magát. Miféle kóborló próbálta elkapni a lányom? - A nő rémült volt, nagyon rémült. Beengedett a lakásába, hogy magyarázzam el neki mi folyik itt. Elmesélte, hogy most jöttek haza Európából mivel nyaralni voltak Olaszországban. Mindent elmondtam neki a kezdetektől mindeddig. -És maga hogy úszta meg? - A mai nap értek el ide. És itt is el fog terjedni a fertőzés. Az utolsó híreket már nem is tudom mikor kaptuk. Trozwoodban is egyre gyakrabban lesznek támadások. És pont az ilyen házak vannak legjobban veszélyeztetve mint a magáé. Megerősítetlen. Az én házam körbe van véve kerítéssel, így azon nem hatolhatnak át, hacsak....-Hacsak?-kérdezte idegesen Leila (időközben megtudtam, hogy is hívják. -Leila! Veszélyben vagytok. Ha bíztok bennem lakhatunk többen is nálam, de egy idő után már ez sem lesz biztonságos. - mondtam neki és láttam az arcán hogy megijedt. - És mi lesz ha tényleg ideérnek? Ha már mindenki átváltozott csak mi nem? Kate ameddig a lányom nincs biztonságban nem lehetek nyugodt! -mondta én pedig lehajtottam a fejem. Felálltam és az ablakhoz mentem. Láttam hogy egyre többen vannak odakint így ha nem most akkor soha nem jutunk át a házamba. -Sajnálom, hogy ezt kell mondanom,de senki sincs biztonságban. Át kell mennünk hozzám. Ott nagyobb biztonságban vagyunk, mint itt. Többen vagytok vagy csak te és a lányod? -kérdeztem kissé gyanakvóan. - Csak mi vagyunk. A férjem meghalt. Katona volt. - mikor ezt kimondta csak egyre tudtam gondolni. Ha katona volt akkor lehettek fegyverei is. - Leila minden fegyvert nagyobb kést és minden olyan dolgot amivel szembe lehet velük szállni el kell hogy hozzatok. -Összeszedtünk minden olyan dolgot amivel tényleg le lehet őket győzni. Konzerveket, egy nagyobb sátrat és nagyjából ugyanazokat a dolgokat mint amiket én beszereztem még a kezdeteknél. Kiértünk a ház elé. És ekkor láttam, hogy Trozwood már nem biztonságos. A házamnál leterítették a kerítést. Szerencsére a hátsó kapukat még nem torlaszolták el így ott be tudtunk menni. A ház még üres volt de hallottam hogy a zombik be akarnak törni. Már mindet összeszedtem. Leiláék a garázsnál vártak engem. Beszálltunk a kocsiba, kinyitottam a garázsajtót és hirtelen elözönlötték a kocsit a szörnyetegek. Olívia keservesen sírt. - Takard be Oli szemét! Ez nem lesz szép látvány! -Megvártam míg betakarta és ekkor rá tapostam az gázpedálra. Tényleg nem volt szép látvány. A zombik nekicsapódtak  a szélvédőnek. Minden csupa vér volt. Voltak helyek ahol egyéb testrészek voltak. Elhajtottam a házamtól és tudtam hová kell mennem. A testvérem James házához indultam. Pár nappal ezelőtt találkoztunk, és megbeszéltük, hogy nem hagyjuk el a várost csak ha ideértek. Odaértünk a házhoz. A garázs nyitva volt. Az ajtó úgyszintén. Elmentek. Csak ő maradt nekem, de már nincs itt. A szüleim Nebraskában élnek. Azt az államot már megfertőzte a kór. De ismervén Jamest ő oda indult. Így ha most elindulunk utána lehet esély arra hogy utolérjük őket. -Kate hova a francba viszel minket? Nem arról volt szó hogy csak ide jövünk? -kérdezte idegesen. -Nem...Változott a terv.... Nebraskába kell mennünk. -mondtam kissé megnyugodva. - Minek mennénk mi Nebraskába? Nincs ott senki aki ezt meg tudná oldani! Már meghaltak mind! Érted? Meghaltak! Semmi értelme! Ha itt maradunk lehet esély arra, hogy a katonaság erre jár! Kérlek! Állj meg! -kiabált velem. -Nem tehetem..Túl veszélyes lenne. Útközben biztos találunk olyan helyet ahol egy időre le telepedhetünk. Biztos találunk túlélőket is! – Hogy találnánk?! Állj meg! Kiszállunk! – Megálltam. Kiszálltak és elbúcsúztak tőlem. Elhajtottam és már én is kezdtem félni. Féltem mivel egyedül voltam ebben az egész mizériában. Át értem Nevadába. Igyekeztem kerülni az sztrádákat, mivel tudtam ott torlaszok lehetnek és ha jön egy horda ott kell hagyjak mindent az autómban és menekülnöm kell. Mellékutakon jutottam el a határig, ahol egy táblát láttam. Kissé megrémültem mivel vérrel volt felírva rá a felirat. Ez állt rajta: Fordulj vissza! Nem éri meg! Nem riadtam vissza és tovább mentem. Hirtelen leállt a motor. Megrémülten ültem az autómban nem tudtam mi tévő legyek. Ekkor megláttam valamit a távolban az úton. Egyre közeledett. Láttam, hogy egy horda egy hatalmas horda közelít felém.