4. rész: A nagy csapat

Sziasztok! Meghoztam nektek a 4. részt! Ebbe a részbe már beépülnek a The walking dead szereplői is. Remélem tetszeni fog:) Kellemes olvasást! (Véleményeket kommentbe kérném, iratkozzatok fel illetve osszátok meg az oldalt, előre is köszönöm)

Az éjszaka folyamán egy kisebb horda közelítette meg a házunkat, de nem láttak meg minket hála jó istennek. A horda elmenetele után, már nem tudtunk visszaaludni. Elmondtam a fiúknak a tervet és azt is, hogy merről támadunk. Bezártuk a házat és elindultunk. A teraszon hagytam egy levelet, amiben leírtam, hogy itt mi  lakunk, és ha megvárnak, megegyezhetünk arról, hogy itt maradnak. Elindultunk. Út közben is meg kellett ölnünk pár zabálót, de ennek ellenére épségben odaértünk. Láttuk, hogy egy nem túl biztonságos helyen vannak. Michael megmutatta, hogy hol vannak a vezetők házai, illetve kabinjai. Megmutatta a rabok helyét és minden olyan helyet, ahol valamilyen munkálat folyik. Észrevettük, hogy egy fegyveres őr van, ezért elhatároztuk, hogy megpróbálunk kimenteni pár embert az egyik konténerből.

Sikerült átjutnunk a kerítésen. Sikeresen eljutottunk a konténerig anélkül, hogy észrevehettek volna minket. Az őr fel alá sétálgatott, néha a konténerre nézett. Hirtelen leült. Ekkor éltünk a lehetőséggel és odaosontunk a konténer ajtajához, Ebben a konténerben 4-en voltak. Sendy, Miley, Taylor és Jake. Kimentettük őket és úgy döntöttek velünk tartanak. Michael kivezette őket az erdőbe. Én és Toby a többeket is kiengedtük. Michael visszajött és Toby kísérte ki az újonnan kiszabadított foglyokat. Az utolsó konténernél voltunk, Ebben hatan tartózkodtak, de ebből már csak 1 ember élt, aki nem volt más, mint Michael felesége. Visszamentünk az erdőbe. Toby, már ott várt minket Sendyvel, Mileyval, Taylorral és Jakkel. A többiek mire odaértünk elindultak Kalifornia felé. Hiába mentettük ki őket, ha a vesztükbe rohannak. Elindultunk a házunk felé. Körülbelül 2 km-ert gyalogoltunk mire visszaértünk. A ház érintetlen volt, így nyugodt szívvel mehettünk be. Tüzet raktunk és leültünk a kandalló elé. -Sendy ti, hogy kerültetek be abba a konténerbe? - kérdeztem tőle kedvesen. Sendy egy félénk lány volt. Lehetett látni, hogy nem egy merész és magabiztos ember, szőke fürtjei a szemébe lógtak. Ruhája  viszonylag tiszta volt. Lehetett látni, hogy nagyon félt és azt is, hogy nem értette mi is folyik itt. - New Yorkból jöttünk. Mikor az első lényeket megláttuk azonnal elhagytuk a várost. Igyekeztünk nyugat felé jönni, de mikor beértünk az államba megtámadtak minket, azaz engem és Mileyt. - mesélte lelkesen és mosolygós arccal. - Taylor? Ti, hogy kerültetek oda? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Taylor egy gót lány volt. Csendes és mégis vad. Barátjával Jakkel kerültek oda. - Én és Jake azt hittük kedves emberek. És úgymond belesétáltunk a vesztünkbe. - mesélte elkeseredetten és unott fejjel. Bár, ami azt illeti nem tudtam eldönteni, hogy most ilyen alapból, vagy tényleg flegma velem.

2 hete voltunk egy csapat. Elegen voltunk ahhoz, hogy megóvjuk a házunkat. Egy nap új vendégek érkeztek hozzánk. Rick és csapata kért tőlünk némi ételt. Megismerkedtünk mindenkivel. Elmesélték nekünk, hogy hogyan vészelték át ezt az egészet. Nagyon meglepődtünk, mivel egy baba is volt velük. - Rick, ez a bájos kislány a maga fia? - kérdeztem tőle kedvesen. - Igen. - Válaszolta röviden és elfordult. Úgy éreztem, hogy valami bántja és nem akartam tapintatlan lenni, de meg kellett kérdeznem, hogy mégis hol az anyja. -Rick! Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hol a mamája a picinek? - kérdeztem kissé félénken csodálkozó tekintettel. Mielőtt Rick megszólalt volna Carl Rick fia válaszolt. - Mikor a börtönben voltunk anya megszülte Juditot, de ő nem élte túl. - mesélte nekünk szomorúan. Láttam, hogy Rick szeme könnybe lábad. Carl merev arccal mesélte nekünk a börtönben történteket. -Rick! Beszélhetnénk? - hívtam félre és elkezdtem a mondandóm. - Csak tanácsolni szeretném, hogy maradjunk együtt. A két csapat erősebb, így nagyobb annak az esélye, hogy túléljük. Lehetnénk ketten is vezetők. Te a te csapatodnak adod a feladatokat, én pedig az enyémnek. - regéltem neki. Szerintem kissé hadartam, de láttam, hogy érti, miről beszélek. - Ez nem rossz ötlet, bár szerintem az okosabb döntés lenne, ha egyenrangúan tekintenénk mindenkire. A vezető szerep nem arról szól, hogy irányítod az embereket, hanem arról, hogy felelősséget vállalsz emberek életéért. Döntéseket hozol. És ez az a dolog, amiben szerintem teljes mértékben egyet értünk. Az jó ötletetek bizonyul, amit mondasz. Mindketten vezetők leszünk és mindent megbeszélünk.