- Hol van Toby? Rick azonnal válaszolj! - kérleltem idegességembe. Azt hittem, hogy megáll a szívem, mikor láttam, hogy abban a kocsiban, amiben Tobyék ültek vér csöpög és egy ember fekszik benne. Azonnal odaszaladtam. Láttam, hogy Tobyt megharapták. Tudtam, hogy mi fog következni, de nem tudtam a tudattal együtt élni. Nem akartam nélküle átélni ezt az egészet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar el fogom őt veszíteni. Az ölemben tartottam Tobyt. Könnyeim az arcára csöppentek. Sírtam, de tudtam, hogy Tobynak így jobb lesz. Fehér virágos blúzomat beterítette a vér. Toby fekete piros inge tűzpirossá változott. Láttam, hogy Toby nem félt a haláltól. Ekkor is lehetett látni szemében a boldogságot, de ez egyszer csak megszűnt. Sötétkék szemei hirtelen becsukódtak. A kezét még az én kezemben éreztem, de már tudtam, hogy nincs bennük erő. Meg kellett volna, abban a percben ölnöm mikor meghalt, hogy ne láthassam őt zombiként.
Már 3 órája ott ültem Toby mellett. Kezemben tartottam. Nem engedtem el. Nem voltam rá képes. Hirtelen láttam, hogy a keze megmozdul és szemei kinyitódnak. Már nem csodaszép kék volt, hanem inkább sötétzöld igaz, hogy még mindig hasonlított a kék szemére. Hirtelen felült. Csodálkoztam, hogy meg tudta tenni. A többi kóborló nem tudott felállni, de ó valamiért mégis. Nem rontott nekem. Csak állt velem szemben. Bőre színe nem változott. Nem sápadt el, mint az általában ilyenkor. Hirtelen olyan dolognak lehettünk tanúi amit még a vírus kitörése óta nem tapasztalhattunk. Toby megszólalt. Már zombi volt, de megszólalt. Azt hittem, hogy kiszaladok a világból. Láttam ahogyan közeledik felém. Éreztem ahogyan megölel. Nem volt semmilyen szaga. Toby szaga volt (ha van ilyen, bár inkább illatra hasonlítanám) és nem észleltem semmilyen változást. Míg én és Toby öleltük egymást a többiek ledöbbenve álltak és nézték a történéseket. hirtelen egy kéz húzott el Tobytól.
- Ne öleld meg lehet, hogy a teste fertőző! -kiabált rám Rick. Úgy viselkedett, mintha az apám lenne. Meg is értem.
- Rick! Ő a barátom! Meghalt, de él! Érted? Ez egy csoda! - Regéltem Ricknek és elengedett. Éreztem, hogy félt.
- Toby mégis hogyan élhetsz? - kérdezte tőle Carl.
- Fogalmam sincs, de nagyon jó érzés. Igaz, hogy vannak dolgok amik kiestek, de azt tudom, hogy ti kik vagytok, na meg azt, hogy én, de azt, hogy honnan jöttem azt elmondthatná valaki. - mondta és hangosan felnevetett.
- Azt majd később. - mondta Daryl. - most meg kell, hogy nézzük, hogy a közelben van-e valami használható. -mondta és kettéváltunk.
Én Tobyval maradtam a kocsiknál. Valakinek vigyázni is kellett a holminkra. Toby fura volt. Nevetett,de néha olyan volt, mintha eltorzulna a hangja.
- Elmeséled? -kérdezte érdekes hangon és felnevetett. A nevetést hirtelen morgás váltotta fel. A böre hirtelen olyan lett mint egy több hónapos rántott hús amit kint hagytunk az asztalon. A szeme zöldről sárgára változott. Hirtelen felém jött. Nekem támadt. Mikor már egy hajszál választott el hirtelen felébredtem. Teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy nem álmodtam és mégis. A kocsiban voltam és Michonne keltett, hogy ki kéne szállni, mert indulunk a füst felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése