10. rész: Segítő kéz.

Egész éjszaka sírtam. Annak örültem volna a legjobban, ha ez a beszélgetés nem történik meg. A szobám sarkában voltam összekuporodva és úgy sírtam, mint egy 5 éves a játékárért, csak itt épp nem egy játékot vesztettem el, hanem azt akit szeretek, azaz szerettem. A bőgésemet Daryl hallotta meg és befutotta szobámba.
- Mi a baj törpe? - kérdezte és leguggolt mellém.
- Beszéltem Tobyval és azt se tudta miről beszélek. - meséltem neki szipogva.
- Mi az, hogy nem tudta? - kérdezte ártatlan fejjel.
- Ahogy mondom. Nem tudta. -mondtam neki és hozzábújtam.
- Ne sírj! Nem érdemes, ilyen hülye gyerek miatt síni. - nyugtatott és átölelt. Nagyon jól esett. A tudat, hogy volt egy ember akire mindig számíthatok és akinek mindent elmondhatok felemelő érzés volt. Meg nyugodtam és lefeküdtem aludni. Daryl kiment a szobámból és becsukta az ajtóm. Másnap reggel nem igazán akartam kikászálódni az ágyamból. Carol jött be felkelteni, mivel kaptunk egy kisebb támadást. Felhúztam a nadrágom húztam egy felsőt és a fegyveremet megfogva kirohantam. Láttam, hogy egyre többen lesznek. Nekiestem a rothadóknak és teljes erőmből ütöttem és kaszaboltam őket. Jessie elesett és egy kóborló közeledett felé. Láttam, hogy tehetetlen és nincs fegyvere. Hirtelen arra gondoltam, hogy hagyom had változzon át, de nem voltam bunkó, így úgy döntöttem megtámadom a kóborlót aki majdnem elkapta Jessiet. Egy nagyobb nyomi volt, nem átlagos, de nem is különleges. Inkább csak kimondottan erős. Nem találtam el a fejét elsőnek, de másodszorra sikerült. Jessie még mindig a földön feküdt. Lenéztem rá és a kezemet nyújtottam. Először nem értette a gesztus, mert azért mégis csak utálom őt és mégis segítek neki. Igazából hagytam volna, de átgondoltam és ha nem segítek akkor lehet, hogy kitagadnak. Végül megfogta a kezem és felsegítettem. Mikor felállt nem hallottam a kóborló morgás miatt, hogy mit mond,de ha jól olvastam le a szájáról azt mondta, hogy köszönöm. Megfordultam és tovább kaszaboltam a zombikat. Egynek véletlenül felvágtam a hasát és ezáltal kiömlöttek a belei. Nem volt szép látvány, de már semminek számított. Levertük a csordát. Szerencsére nem keletkeztek károk, így csak a testrészeket kellett elégetnünk.

Portyázni indultunk. Kellett a benzin, mivel az élelmet kisebb városokból szerezzük amik a házunktól elég messze vannak. Sőt. Nagyon messze. Az erdő közepén voltunk, mikor hirtelen avarzörgést hallottunk. Megálltunk. Előre léptem, hogy megnézzem, hogy mi folyik itt. Hirtelen egy kóborló esett nekem. Mielőtt megharaphatott volna egy fiú lépett elő és leszúrta. Egy szőke hajú kék szemű fiú lépett elő. Fehér pólója csupa vér. Egy krémszínű rövidnadrágban volt ami szintén csupa vér. A szemébe egyből beleszerettem. Reméltem hogy velünk tart.
- Szia! - köszöntem neki kedvesen. - Köszönöm! - köszöntem meg neki, hogy megmentette az életem.
- Semmiség. - mondta mély hangon és rám mosolygott. Rick és a többiek fegyvert fogtak rá. A srác letette a fegyverét és feltette a kezét. Én nem fogam rá fegyvert, végig a szemébe néztem és kis híján, már kínos helyzetbe hoztam szegényt a bámulásommal.
- Ki vagy? -kérdezte Rick a fiútól.
- A nevem Cody. -mondta és ránk mosolygott.
- Honnan jöttél? - kérdezte tőle Daryl.
- Hát...az erdőből? - monda és felnevetett.
- Van csapatod? - kérdezte tőle Carl.
- Volt. Tegnap, még volt. - mondta és kissé szomorú fejet vágott.
- Mi történt velük? - kérdeztem őt érdeklődve.
- Megtámadtak minket. - mondta szomorúan. Nem faggattuk többet. Vele együtt indultunk tovább. Út közben bele futottunk egy falkába. Szerencsénkre el tudtunk előlük rejtőzni és nem vettek észre. Az első kis városnál találtunk pár autót és bennük benzint. Vissza felé, már azokkal mentünk. Hazaértünk. Kinyitották a kapukat. A kocsikkal leálltunk oldalra és kiszálltunk. A mi házunkban volt még hely, így hozzánk be tudott költözni.

Vacsoránál mindenki érdeklődve hallgatta Cody történetét. Megtudtuk róla, hogy 21 éves. Azt is, hogy New Yorkból jött és eddig a családjával volt és a barátaival. Kedves fiúnak tünt. És nagyon megkedveltem. Igaz, hogy nem ismerem túl sok ideje, de eddig szimpatikus.
- Cody mivel új vagy köreinkben, ezért be szeretném neked mutatni a többieket. - mondta Rick és egyesével bemutatott minket. Mikor hozzám ért rák vörös lettem. Tobyn látszott, hogy féltékeny. Bevallom tetszett, de nem tudott érdekelni. Ő cseszte el.

Takarodónál én mutattam meg neki a szobáját.
- Amúgy szimpatikus a társaság? -kérdeztem tőle kedvesen.
- Aranyos mindenki. Főleg te. - mondta és rám mosolygott. Hihetetlenül zavarba jöttem. Erre nem tudtam mit mondani szóval csak visszamosolyogtam rák vörös fejjel. A szobája elé érve elbúcsúztunk.
- Jó éjt Kate! - mondta és hirtelen közeledni kezdett. Előbb megölelt, aztán megcsókolt. Vissza csókoltam.
- Jó éjt Cody! Aludj jól. - mondtam neki és bementem a szobámba. Nem is gondoltam Tobyra az elmúlt 1 órában. És rájöttem, hogy már nem is érdekel.