9. rész:A kétely

Mikor el ültem mellőle eléggé meg lepődött. Rick elmondta nekünk, hogy holnap mit fogunk csinálni. Szerencsémre a kertet kaptam, azon belül is a virágos kertet. Reggel felkeltem, hajat mostam, lefürödtem fürdés közben támadt egy ötletem. Ha már úgyis egy erdőben vagyunk vághatnánk ki fákat és csinálhatnánk plusz házakat, hogy ne kelljen egy házban nyomorogni.  Kimentem az udvarra. Csupa rom volt minden. Este nem tűnt, ilyen lepukkantnak. Nekiláttam a virágok helyrehozatalának. Nem volt nagy feladat, szóval hamar végeztem. Bementem és leültem. Carl jött le a lépcsőn és leült mellém.

- Mi a baj Kate? - kérdezte.

- Toby és Jessie. - válaszoltam és lehajtottam a fejem. Úgy éreztem nem éppen Carl az akinek el kellene mondanom ezeket a dolgokat, mert ezt ő még nem értené.

- Mi van Tobyval? Apa is mondta, hogy bajod van és, hogy ne piszkáljalak.

- Carl, te sose piszkálsz. - elmosolyodtam és megöleltem. 

- Jó, de Daryl sajnál téged és én is na meg apa meg Carol meg mindenki. Szóval legyél boldog jó? Lehet, hogy 14 éves vagyok, de ezeket értem. - Mikor kimondta, hogy 14 éves kicsit szégyelltem magam, mert azt hittem, hogy 12 éves.
- Daryl? Neki nem szokása. - mondtam és felnevettem. Daryl egyébként egy nagyon kedves ember volt. Igaz az elején nem bírtam, mert mogorva volt velem, de aztán rájöttem, hogy ő ilyen. Amióta éjszakások voltunk nem beszéltünk és mondhatni már hiányzott. Épp az erdőből jöttek, mivel vadászni is kell valakinek. Odarohantam hozzájuk.
- Sziasztok! Ma mit eszünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Találtunk a közelben egy tanyát. Malacokkal, tyúkokkal. Volt egy öreg bácsi is, de ő nem élte túl. -mondta Rick.
- Mi az, hogy nem élte túl? - lépett mellém Jessie és buta képet vágott.
- Jessie. Aki gyenge nem éli túl. Idefele jövet egy kisebb hordába ütköztünk. Meghalt. - regélte Daryl flegmán és lekezelően. Talán azért tudtam vele megbeszélni ezeket a dolgokat, mert ő utálta még rajtam kívűl a szöszit.
- Daryl. Én sem voltam erős. És mégis túléltem. És téged elnézve, te se lehettél egy erős személyiség az elején. - vágott vissza Jess és sarkon fordult. Darylen látszott az, hogy ideges. Érthető volt. A helyében már rég a zabálók közé löktem volna. Toby egész nap ki se mozdult. Benn ült a házba és vagy olvasott, vagy egy pontot nézett. Mikor Jessie felé közeledett természetesen boldog lett és nyitott. Megcsókolta megölelte. Nem is zavartatták magukat.

A fákat elkezdtük kivágni. A környező városokban, ha találtunk barkácsboltot elhoztunk mindent. Szépen lassan haladtunk. Igaz, hogy csak vastagabb lécekből álltak a házak, de a célnak megfeleltek. A szigetelést tapétával oldottuk meg, amit szintén boltokból hoztunk. 1 hónap alatt 2 ház készült el. Az egyik az enyém Carolé és Darylé. A másik pedig Rick Carlé és Judité lett. A földszint osztott volt. Egy konyha, egy fürdő ( a kádakat és a csapokat volt a legnehezebb beszerezni) egy kisebb étkező és egy nappali. Nem emelettel, hanem pincével oldottuk meg a szobák létrehozatalát. Igaz, hogy sötét volt, de csak aludni mentünk oda le. A világítást gyertyával és befőttes üveggel oldottam meg. A szobámba egy ágy és egy asztal volt, na meg ugye egy éjjeli szekrény és egy nagy szekrény. A többiek szobája ugyanígy. Eleinte ez a pincés megoldás nem vállt be mert omlott a plafon, de aztán kitámasztottuk lécekkel és abbamaradt az omlás. Jessie egyre türelmetlenebb volt a háza terén. Ő egy olyan házat akart ami különleges és emeletes. Nem értette meg, hogy nem tudjuk megcsinálni. Minél hamarabb be akart költözni a házába. Kibírhatatlan volt.

Egyik este kiültem a teraszra és néztem a csillagokat. Egyszer csak egy alak takarta el őket. Toby volt az.
- Szia leülhetek? -kérdezte és leült a mellettem lévő székre.
- Megtetted. - mondtam és rámosolyodtam.
- Miért nem beszélünk mostanság? - kérdezte. Ezt a mondatot szerintem ő se gondolta komolyan. Összejött egy lánnyal miközben én ott voltam neki.
- Ez komoly kérdés? - válaszoltam a kérdésemmel. Úgy éreztem, hogy flegma vagyok, de ebben az esetben nem érdekelt.
- Teljesen. Attól, hogy nem vagyunk együtt még beszélhetünk nem? - kérdezte és felnevetett. Szerintem nem volt vicces. Sőt. Inkább a képébe nevettem volna és bementem volna, de ez olyan filmbe illő, szóval nem tettem.
- Toby. Tisztába vagy vele, hogy megcsaltál? -kérdeztem.
- Nem csaltalak meg. Te távolodtál el tőlem. Azt hittem utálsz és ez miatt nem beszélünk, na meg ezt úgy is vettem, hogy nem beszélünk,hogy szakítottunk. - regélte nekem. Nem hitem el neki.
- Persze. Mert ugye én bújtam ágyba Jessievel azon az éjszakán amikor megtámadtak minket nem igaz? Toby ne te legyél felháborodva a semmi miatt. Én konkrétan harcoltam a zabálók ellen, míg ti tudja isten mit csináltatok ott fent. - mondtam és felálltam.
- Kate! -állított meg.
- Igen? - válaszoltam flegmán.
- Nekem az lenne a kérdésem, hogy mit láttál, mert nem történt semmi. - mondta. Kicsi meglepődtem mikor ezt megkérdezte.
- Téged és őt az ágyunkban. Ő melltartóban te meg bokszerban. - mikor ezt kimondtam furcsán nézett rám.
- Hogy? - kérdezte.
- Jól hallottad. -mondtam és bementem a házba.